Késő ősszel a reggeli hat óra tizes vonathoz tartottam munkába menet. Az állomásra a vasúti fölüljárón keresztül vezet az út. A fölüljáró tetején megálltam, hogy a vonat érkezése előtt figyeljem a felkelő nap fénye álltal vörösre festett horizontot. Pár perc után lejöttem a fölüljáróról és a peron padján olvasni kezdtem. Nemsokára egy 16-18 éves fitalembert vettem észre sporttáskával a vállán. Ugyanott állt, ahol korábban én, és a napfelkeltét nézte. Meglepődtem, de jó érzés volt, hogy más is észre vette.

Néha a barátainkkal elmegyünk kenuzni a Dunára. Mindig szokott nálunk fényképezőgép lenni, de csak kevés fényképet csinálunk. Az egyik barátom kérdezte, hogy a gép miért nincs kéznél, miközben csupa érdekes dolgot látunk. Odaadtam neki a fényképezőgépet, hogy használja nyugodtan.

Néha a dolgok olyan gyorsan történnek, hogy esélyem sem lenne azokat fényképen megörökíteni. Ha mindig a fényképezéssel lennék elfoglalva, ha mindig a gép kijelzőjén keresztül nézném a világot, elmulasztanám, ezeket a felvillanásszerű pillanatokat. Egy, az aljnövényzetből megugró őzet, felröppenő madarat, a szélben kavarogva lehulló virágszirmokat vagy faleveleket.

Kövek

(Neisz László)

Egyes japán teaházak udvarán az ösvény úgy lett kialakítva, hogy annak egyenetlen, vízzel szertartásosan megtisztított, és ezáltal csúszóssá tett kövein a vendég csak igen nagy odafigyelássel tudja meközelìteni a teaház épületét. Ennek célja, hogy a vendég már a teaház megközelítése során olyan koncentrált tudatállapotba kerüljön, amit a teaszertartás tradíciói megkövetelnek. A csúszós , egyenetlen kövekből kirakott kanyargó ösvény nem teszi lehetővé, hogy azon a vendég egyszerüen csak átgyalogoljon. Minden lépésének megfontoltnak, megfelelöen tudatosnak, elméjének pedig üresnek, mégis koncentráltnak kell lennie. Az életben a problémák olyanok mint a csúszós egyenetlen kövek: rákényszerítenek a lassításra, a szembenézésre, a tudatos megélésére. Az élet nem azért van, hogy keresztül rohanjunk rajta.

Megtenni vagy nem megtenni valamit egyazon éremnek a két oldala.

Seiki-soho workshop Brightonban 2011 április

(Neisz László)

Akinobu és Kyoko Kishi Seiki Soho workshopjára minden év tavaszán kerül sor Brightonban, Angliában. Szerencsére, az idei workshopon is sikerült részt vennünk testvéremmel, Petivel.Kishi és felesége Mark Burtonnal érkezett épp abba a parkolóba, melyben mi is parkoltunk. Így a workshop helyszínére az utat együtt tettük meg Markkal beszélgetve. Mark a brightoni seiki csoport vezetője és a workshop szervezője. Tavaly ő tartotta a workshopot, amikor a vulkánkitörés miatt Kishiék nem tudtak Európába repülni. Nagyon mókás fickó. 10 éve Kishi tanítványa, és hozzá fordulhattunk, ha valami nem volt tiszta. Ez néha előfordult, mivel Kishi csak töri az angol nyelvet. A workshopra a Brighton Ki Centerben került sor. Igazából Kishi azt mondja, hogy nem workshop, mivel nem oktat, hanem „csupán” megmutatja, amit tud. A cél, hogy tőle és feleségétől első kézből tapasztalhassák meg a résztvevők, hogy mi is az a Seiki Soho. A résztvevők –mintegy 18 fő- felét már ismertük az elmúlt évekből. Főleg Angliából valók voltak, de érkeztek Olaszországból, Németországból, Japánból és Spanyolországból is. Rövid bemutatkozás után kezelések, légző gyakorlatok, energia gyakorlatok, gyoki, gasho gyoki, kotodama és hachiriki gyoki gyakorlatok váltották egymást. Kishi beszélt a kezelés közbeni távolság jelentőségéről, az időzítésről, a kokororól, a légzésről, az érintés módjáról, a helyes pozicióról, a hara használatáról, a katsugenről, a seiki mögötti filozófiáról, arról amit ő érzékel kezelés során.

„Az agy dekoráció. A megértés nem pontos. Hiányzik belőle a kapcsolat. Ne gondolkodj, csak ismerj fel!"

A szeminárium után Viktor barátom kérdezte tőlünk, hogy melyik rész volt a legemlékezetesebb. De ilyen nem volt. Az egész szerves egészet képezett és egy irányvonalat képviselt. Még arra is érdemes volt odafigyelni amikor Kishi nem beszélt, csak ült pl. amikor valamelyik résztvevő élménybeszámolót tartott kezelés után. Kishi nem technikákat tanít. Az érzés megragadását hangsúlyozza, amely nélkül az ember csak elsiklik a lényeg mellett, és megragad a külsőségek világában. Az agy dekoráció, az igazi kreativitás és intuitivitás forrása a hara. Az agy és a tudás, amit bele tudsz zsúfolni véges. A hara végtelen. Minden egyes gyakorlat, Kishi minden szava és cselekedete ennek a megérzését, felismerését szolgálta. Nem megértést, hanem az érzés megragadását. Kishi megkérte az egyik résztvevőt, aki Waraku kardvívást gyakorol, hogy csináljon formagyakorlatot. Ezzel demonstrálta, hogy Japánban minden tradicionális művészetben és tevékenységben –így pl. a teaszertartásban, kaligráfiában, ikebanában, harcművészetekben- a hara használata központi elem. Egyébként éppen ezért szervez Japán régi, autentikus területeire olyan utakat, ahol a résztvevők megismerkedhetnek fenti művészetekkel.

„A Seiki Soho Japánból ered, de Európában fejlődött ki.”

Kishi 11 évig volt shintoista pap. (A shinto az eredeti és legősibb japán vallás.) Kapcsolatban áll a shintoból származó oomoto vallás követőivel is.(Morihei Ueshiba az Aikido harcművészet megalkotója is ennek a vallásnak a követője volt). Bár viccesen, félig japánnak félig európainak vallja magát (hosszú évekig élt Franciaországban), de egész lényét és az egész Seiki-t áthatja az ősi japán tradicionalitás (pl. a kotodama shintoista hagyománya). Ez azonban nem válik puszta tartalom nélküli formalitássá. Kishi egyértelműen érti és megéli a tradíciók mögött meghúzódó bölcsességet, mely a Seiki Soho lényegét is adja. Mindehhez jó humorérzék és alapvető nyitottság, az új impulzusok keresése társul.

„A kéz a szív megtestesülése”

A kétnapos workshopon én voltam az utolsó, akit Kishi kezelt. A kezelés mindig hagyományos japán meghajlással kezdődik és végződik. Meghajlás előtt a szemembe nézett. Tekintetéből derű és melegség sugárzott. Ez a kokoro megnyilvánulása volt. A kokoro jelentése szív. De nem csak az a szív, ami a mellkasunkban dobog. A kokoro a kezelő és a kezelt közti kapcsolat. Két szív összekapcsolódása. Enélkül a kapcsolat nélkül nincs Seiki Soho. A kéz, ami érint kezelés közben ennek a szívnek a megtestesülése. A kezelő úgy fordul a kezelthez, mintha a gyermekét érintené. Kishi azt mondja , hogy a kokoro teszi lehetővé a ki, az energetikai változások, a jaki (megrekedt energia) távozásának felismerését.

„A belsőt figyelni nem a külsőt”

A kezelésem ülőhelyzetből indult, hason fekvésben folytatódott és hanyattfekvésben, a harám kezelésével zárult. Kishi a gerincemet kezelte végig, majd a harámat. Folyamatosan jelezte, hogy hol, melyik csigolyánál van merevség, hol van a csigolya közti tér összeszűkülve, hol nincs elég tónusa a hasamnak, illetve, amikor ezek a rendellenességek oldódtak. Belül éreztem a változást. Legjobban bizsergésnek tudnám leírni, de ez nem pontos. Az biztos, hogy változás volt, alapvetően mély, energetikai szinten. Egy helyen fájdalmat éreztem a gerincem mellett, olyan jellegű volt, mintha áram érte volna ott a testem, de nem volt kellemetlen. Nem sokkal ezután Kishi is mondta, hogy itt fájdalom van, de kellemes fájdalom, illetve hogy a jaki épp távozik a testemből. Nálam a kezelés alatt katsugen, azaz spontán mozgás nem indult meg. Mások, korábbi kezeléseknél mozogtak és máskor már nálam is volt erre példa, de ez alkalommal nem. Kyoko azt mondta, hogy nem számít, hogy milyen heves a mozgás, az csak külső megjelenés. Az európaiak mindig a külsőt nézik, nem azt, hogy mi zajlik belül. Mi a valódi tartalom. A belsőt, a ki-t kell figyelni. A kezelés után egyébként, pont amikor Kishi kérdezte, hogy mit tapasztaltam, a hasam magától remegni kezdett.

„A soho nem kezelés”

Kyoko elmagyarázta, hogy amikor két ember között bizalom áll fenn kezelés során, és a kezelő nem sérti meg a kezelt ki-jét, akkor a test „megmutatja”, hogy hol van szüksége az érintésre. Ez a rezonancia. Ha a kezelő megfelelő tudatállapotban, megfelelő módon érinti meg adott területet (gyoki-val), nem gondolkodik, csak figyel és érez, akkor az energetikai rendellenesség magától oldódik. De ez nem kezelés. Nem a kezelő csinálja (nem személyes erő,nem jiriki), hanem a természet (tariki). Ez a soho igazi jelentése. Csak lenni és hagyni, hogy a természet tegye a dolgát. Mert az agy, mindent meg akar tartani, de a test természeténél fogva üres és szabad akar lenni.

A seiki-re azt mondják, hogy nagyon egyszerű. Egyszerű, de ugyanakkor nagyon mély. Kishi nagyon tehetséges, és óriási tapasztalata van. Daniella Olaszországból azt mondta, hogy minden alkalommal amikor részt vesz a workshopon úgy érzi, hogy nem tud semmit. Kishi azt válaszolta, hogy gyakorolni kell. A ki mindenki számára látható, érzékelhető. Ő sem tökéletes, de minden egyes tévedés segíti a felismerést. A seiki, Kishi, azt tanítja, hogy a problémákkal szembe kell nézni. Itt és most. Ha nem teszed, követnek. A tsunami kardcsapásszerűen ezrek életének fonalát vágta el. De ők már szabadok. Az igazi megpróbáltatás azokra vár, akik itt maradtak. Ők sem menekülhetnek el az életük elől. Senki nem menekülhet el az élete elől. Ezek kemény szavaknak tűntek. De igazak egy olyan ember szájából, aki már közelről megtapasztalta a halált. És talán ez az, ami a kezébe adta az élet igazi megélésének képességét.